pulykakakas apró

Mért hajtom le a wc ülőkét?

Gyerekoromban kedveltem a logisztorikat a Fülesben. Ezek rövidke történetek, a végén agyafúrt módon megválaszolható ravasz kérdéssel. Az egyik ilyenben, bár semmi tárgyi nyom nincs, a rendfőnöknő rájön, hogy az apácáknál férfi vendég volt éjszaka. Az vezeti nyomra, hogy a wc ülőke fel van hajtva. Nos, apácákhoz még sose surrantam be éjjel, de a wc ülőkét (és a fedelét) azóta mindig lehajtom.
Agyvihar WC-kagylós posztjáról jutott eszembe.

Nem ér a nevem

Szegény Uj Péter jó eséllyel indul a legtöbbször elírt nevű magyar ember címért, még a helyesírás ellenőrző programok is ellene dolgoznak.
Katonaság, bevonulás, első este, körlet elfoglalása. Minket újoncokat pár öreg katona fogad, akik be is írják a nevünket rögvest egy nagy könyvbe, nehogy elkallódjunk. Előttem lévő srác neve umlautos, mondja, be is írják e-vel, srác szól, hogy umlautos a, a kérdő tekintetre készséggel magyarázza: a két ponttal, ki is javították neki az e-t a..-ra. No, jövök én, itt semmi gond nem lehet, Horváth Gyula, ezt nem lehet elírni. Lehetett, a végéről lemaradt a h. Önérzet is van a világon, szólok, hogy a végén h-val. A Horvát Gyulah-ot később az írnok azért kijavította.

Telefon, a régi szép időkben

Ma épp nem jó T-mobilosnak lenni (olykor meg Gmailesnek). Eléggé függünk már ezektől a hálózatoktól, pár órás kimaradás és sík idegek vagyunk. Bezzeg a régi szép időkben! Ha volt is telefonod az olykor bizony elnémult, de nem ám pár órára, hanem pár hétre. Bejelenteni lehetett a hibát, de ez többnyire semmit se használt, felkereste hát az ember a telefonszerelőjét (az volt nekünk, nem gyógyszerészünk), átadta neki amit át kellett adni és megkérte segítsen már valahogy. Egyszer egy ilyen segítésre el is kísértem a szerelőmet. Elmentünk az elosztó dobozhoz, kinyitotta, kidűlt belőle egy iszonyatos drót gubanc, megkereste a mi érpárunkat, és átkötötte egy másik drótra. Ettől nekünk lett vonalunk, de hogy másnak meg épp megszűnt-e azt nem tudom. Viszont egy hívás 2 forint volt akármeddig is beszéltél. (Még régebben 1 forint is volt, meg persze tantusz, ami leesett.)

Könyvet félbehagyni

Sokáig nem mertem. Amit kiszedsz a tányérodra edd is meg. De voltak könyvek amik nagyon nem hagyták magukat elolvasni. Ilyenkor egy ideig “együtt olvastam” vele egy (vagy több) másik könyvet, de aztán muszáj volt feloldani a kognitív disszonanciát. Íme korabeli okoskodásom veleje:

• Sok jó könyv van, mindet úgyse tudom elolvasni
• Nem kell, hogy minden jó könyv tessen nekem
• Ha most félbe is hagyom, később még elővehetem
• Egy könyvet csak olvasva lehet megismerni, cím, fülszöveg, más ajánlása nem elég

Azóta sok könyvet félbehagytam és sokat nem, de mindig csak jó könyveket olvastam el.

Pontosan, precízen

Új Poirot sorozat van, parancsot kaptam, fel kell venni. Ez egy usb tuneres vincseszterre mentést jelent, közben persze néztem a filmet is. A szürke kis agysejtek most is jól dolgoztak, Poirot mindent megoldott, utolsó kép, már csak a stáblista jönne, amikor előpattan egy ablak, hogy nincs több hely a vincseszteren. A film viszont az utolsó kockáig mentve.
Volt már hasonló. Jó régen a mosdóhoz csináltam egy asztalkát. Pozdorjából kivágtam, a felső lapjába beleültettem az ovális mosdót és lecsempéztem. Már csak egy tükör kellett volna hozzá. Barátoméknak volt egy nem használt, szép nagy, régi tükrük. Elhoztuk és milliméterre pontosan illett az asztalhoz.

Kártyázni jó

Bizonyítom mindjárt ezt egy híres képpel és a hozzátartozó remek írással: A históriai tarokkparti (1895). Nincs is ehhez mit hozzátenni, következzen inkább a legszórakoztatóbb kártyajátékok toplistája:

• tarokk
• bridzs
• king
• kibaszós (johanna)
• kopogós römi
• rikiki
• snapszli, a kétszemélyes
• ulti

A póker nem véletlenül maradt ki!

Megmacskásodtunk

A srácok időként hazahoznak egy állatot, pontosabban hazajön velük egy állat. Bő másfél éve a kisebbik fiammal jött a kutya, Csati. Egy hete meg a nagyobbikkal egy macska, egy fél év körüli cirmos cica. A cica a szállást és a kosztot megfelelőnek találta és úgy döntött itt marad. Csatival megbarátkozott, nagyokat hancúroznak az udvaron, a cica a főnök természetesen. Csatival megbarátkozni persze nem kunszt, egy jámborsági versenyt bárkivel szemben nagyobb fölénnyel nyerne mint Bolt a 200 métert Berlinben. A cica túl van az első oltáson, fültisztításon és féreghajtáson is, csak egy baja van, nincs neve. Én a Mircit javasoltam, de a fiam ragaszkodik valami egzotikusabbhoz, én meg a kimondhatóhoz. Bár a macska úgyse a nevére jön, hanem a cic-cic-cic-re, de azért csak kéne egy név neki.

Nem érdekel mi van a borhűtődben!

blumi: a gasztronacik kezdenek a bringasoknal is idegesitobbek lenni

Tán mert van bennük egy csipetnyi kivagyiság. Nem a biciklistákban. Ámbár, ha jobban meggondolom bennük is, csak az nem látszik az autósoké mellett. Na, ez jó kör volt, sikerült mindenkibe belerúgni egy kicsit.