2009.12.04
Telefon, a régi szép időkben
Ma épp nem jó T-mobilosnak lenni (olykor meg Gmailesnek). Eléggé függünk már ezektől a hálózatoktól, pár órás kimaradás és sík idegek vagyunk. Bezzeg a régi szép időkben! Ha volt is telefonod az olykor bizony elnémult, de nem ám pár órára, hanem pár hétre. Bejelenteni lehetett a hibát, de ez többnyire semmit se használt, felkereste hát az ember a telefonszerelőjét (az volt nekünk, nem gyógyszerészünk), átadta neki amit át kellett adni és megkérte segítsen már valahogy. Egyszer egy ilyen segítésre el is kísértem a szerelőmet. Elmentünk az elosztó dobozhoz, kinyitotta, kidűlt belőle egy iszonyatos drót gubanc, megkereste a mi érpárunkat, és átkötötte egy másik drótra. Ettől nekünk lett vonalunk, de hogy másnak meg épp megszűnt-e azt nem tudom. Viszont egy hívás 2 forint volt akármeddig is beszéltél. (Még régebben 1 forint is volt, meg persze tantusz, ami leesett.)
2009.11.17
Könyvet félbehagyni
Sokáig nem mertem. Amit kiszedsz a tányérodra edd is meg. De voltak könyvek amik nagyon nem hagyták magukat elolvasni. Ilyenkor egy ideig “együtt olvastam” vele egy (vagy több) másik könyvet, de aztán muszáj volt feloldani a kognitív disszonanciát. Íme korabeli okoskodásom veleje:
- Sok jó könyv van, mindet úgyse tudom elolvasni
- Nem kell, hogy minden jó könyv tessen nekem
- Ha most félbe is hagyom, később még elővehetem
- Egy könyvet csak olvasva lehet megismerni, cím, fülszöveg, más ajánlása nem elég
2009.10.12
Oláhul Merinka
Egy régi Ki Mit Tud homályos emléke: a lány csodálatosan mond egy népballadát, mindenkit lenyűgöz, a zsűri nem győzi dicsérni. A zsűri és a közönség is úgy érzi megvan a végső győztes. Aztán a következő fordulóban talán ő mondja Petőfi Csatadalát és egy fiú egy Garcia Lorca verset vagy fordítva. A lány most is zseniálisan és nagyon egyénien szaval, de a Major Tamás vezette zsűri ezúttal a megszokottabb módon szavaló fiút juttatja tovább.
Sok évvel később eszembe jutott a népballada egyetlen sora és szerettem volna elolvasni az egészet. Az az egy sor így hangzott:
Magyarul […], románul […]
A … helyén egy lánynév van magyarul és románul. Így és ennyire emlékeztem, de ennyiből semelyik balladás könyvben nem tudtam megtalálni. Olykor eszembe jutott ez a töredék sor, de nem tudtam hol keressem és már-már letettem róla, hogy valaha is meglelem a verset. De megvan! A legutóbbi Sebő klubbon megkérdeztem Sebő Ferencet és ő persze rögtön tudta. Ez az: Oláhul Merinka.
Gyönyörű, szomorú ballada és nagyon nehéz olvasni is, hát még milyen nehéz lehetett olyan szépen mondani. Tán előkerül a felvétel is egyszer a youtube-on.
(Egyébként nem csoda, hogy nem találtam, mert arra a kevésre amire emlékeztem arra is rosszul.)
2009.10.06
XT billentyűzet, kár érte

Hogy a fenébe bírt ez a mostani idióta elrendezés elterjedni, azóta se értem.
2009.09.06
Úgy saccolom, lehetett vagy 100 óra mire hárman összehoztuk. Mentés hivatalból nem volt, a vége felé az örökélet csítet azért használtuk. Ugye felismerhető?
(nagy méret itt)
2009.09.05
Palackposta ‘84
1984. A dátum orwelli, de nem ezért dobom ekkor a habokba a palackot, hanem mert akkor voltam 27 éves, palackpostám címzettje meg most annyi. Beletuszkolok a palackba pár akkortájt nekem tetsző dolgot, aztán sorsára engedem, lássuk elmerül-e vagy célba ér?




2009.08.16
Amíg az álmokat széttörik
Orszáczky Jackie mesél érdekes dolgokat a hatvanas, hetvenes évekről, a zenéről és persze a Syriusról. 1994-ben, egy soha meg nem jelent könyvhöz. Szerinte ugyan - és neki elhihetjük - az Ördög álarcosbáljának itthoni kiadása erőtlenre sikerült, azért én ezt az “erőtlen” kiadást is nagyon szeretem.
2009.08.09
Amiról nem tudsz, az nem zavar
Régen történt. Átjött hozzám a barátom és nem lévén még pc-m, sőt még zx spectrumom sem, sakkozni kezdtünk. Viaszos vászon táblán, fa bábukkal amiknek filc volt a talpára ragasztva és ettől lépéskor szinte siklottak a táblán. Volt akkor nekem egy orosz (szovjet, persze) vekkerórám. Jó nagy volt, két kolomppal a tetején, ezeket püfölte egy kalapács ébresztéskor. Iszonyatos ricsajt csapott, de mivel az ébresztő rugója csak rövid ideig bírta néha így is el lehetett aludni mellette. Na, parti közben egyszercsak felugrik a barátom felkapja ezt a vekkert, bedugja a párnám alá és még egy pokrócot is rádob mondván, olyan hangosan ketyeg nem tud tőle a sakkra figyelni. A vekker megvolt már akkor vagy egy éve, sose zavart a ketyegése, nem is hallottam, viszont eztán egy héten belül ki kellett dobjam, mert megőrjített a ketyegése.
tőle: cvikli ő meg tőle: fucknotattoos
Ki az urát szereti / Jó ebédet főz neki
Az én uram csak a vizet issza / Nem is sírom a lányságom vissza
Erre a kettőre emlékszem a szomszédnéni konyhájából. A másodikon tán a pár tekintete is ilyen elrévedő, vágyakozó volt. A közepéről, ahol a tekintetek találkoznak, hiányolom a turbékoló galambpárt.