pulykakakas apró

Urban Buddha: Webkettes antitézis (Andrew Keen: The Cult of the Amateur)

urbanbuddha: “Ez nem jobb, hanem más.” -nna egy újabb webkettes mítosz… Persze, más, a sokféleség az egy abszolút hasznos dolog, de amikor a hozzáadott érték minimális, viszont a hozzájáró zaj óriási, akkor a másság, a sokszínűség pozitívuma elveszik amellett, hogy nem fogod megtalálni a szénakazalban. Számomra ennyi volt Andrew Keen üzenete: ha mindenki teremthet, akkor a minőség  és a zaj nem egyenlő mértékben nő, hanem az utóbbi exponenciálisan, amiből egy idő után lehetetlenség kihámozni a lényeget. De most komolyan: ti milyen gyakran találtok valami igazán értékeset a neten? És van benne valami módszeresség, vagy teljesen véletlenszerűen?

(a hozzászólásokat lásd Urban Buddhanál - a tumblron!)

Néhány észrevétel:

• a webkettő nem a könyvek helyett, hanem mellett van (akkor is, ha könyv is lassan a weben lesz és nem papíron, de ez egy másik történet)
• a könyvek a rengeteg tudással együtt elég sok hibát is tartalmaztak, amiről az olvasót nem lehetett értesíteni, még ha szándék lett volna is rá
• az újságcikkek színvonala sem régebben, sem ma, nem haladta meg egy, az adott témában felkészült és lelkes blogger írásának színvonalát
• a bloggerek jelentős része egyébként is újságíró (példának kiváló a magyar tumblr)
• a webkettő (de már az egy is) az információ frissességére és ellenőrizhetőségére adott teljesen új lehetőséget
• a zaj valóban nagy, de a frissesség és ellenőrizhetőség van olyan fontos, hogy megérje értük megtanulni szűrni az információt

Nem olvastam Andrew Keen könyvét, de az összefoglalóból az derül ki, hogy a kevesek által birtokolt információs monopóliumot védi egy nyitottabb, ellenőrizhetőbb (és sajnálatos mellékhatásként zajosabb) többek által birtokolt és épített tudással szemben. Aggodalma akkor lenne jogos, ha a webkettő kiszorított volna minden korábbi közlési formát és ma a weben csupa laikus blog lenne csak olvasható.